A simogatóról és az elbírálásról

2008. december 31.

A 2008-as esztendő egyik legkomolyabb vívmánya, ami a magyar quote-ipart illeti, az állatsimogató üzembe állítása volt. E találmány nagysága aligha vitatható, előnyei számosak: jobb képet kaphattok a gyár mindennapjairól és mindeközben a véleményeteket is megoszthatjátok velünk. A felgyülemlett tapasztalat is számos azonban, és hát semmi sem fenékig tejfel, ezek közül néhány sajnos keserű tapasztalat. A beküldők közül, akik a qdb gerincét adják, már többen is szembesültek vele, hogy bár quote-ja a simogatóban selymes tapintásával és hálás tekintetével nagy népszerűséget vívott ki magának, a gyárban mégis elkallódott és visszautasításra lelt. Nem szeretnénk azonban még véletlenül sem, hogy megcsalva érezzétek magatokat emiatt, ezért most röviden összefoglalnánk, mi zajlik a szalag mellett – és felett.

A qdb kezdetei a múlt homályába vesznek, a feljegyzések szerint a 2006. esztendőnek kies tavaszán hívatott életre. Az oldal alapvető célja az igényes quote-humor megteremtése és táplálása volt és ez is maradt mind a mai napig. Sok részletében fedezhető fel ez az oldalnak, például a quote-küldésnél használható szépítőt is ennek az ideának a megvalósítására állítottuk munkába. A forma ugyanis fontos, ezt tudjuk, de legalábbis érezzük, amikor szűkében vagyunk, tehát a timestampnek, a hosszú nicknek, a felesleges cicomának mennie kell. Tudjuk, hogy a kényelem a quote-élményhez mennyire lényeges, ezért időről-időre építünk be olyan újításokat is, amiket ötletként tőletek kapunk – köszönjük! –; és ugyanezt a gondosságot igyekszünk megőrizni a forma mellett a tartalomban is.

Azoktól a gyöngyöző harmattól édesített régi tavaszi reggelektől fogva vigyáztunk rá, hogy az üzemben lehetőleg olyan dolgok fogadtassanak el, amikre nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ez qdb-s quote. Akkor is és ma is azon igyekszünk, hogy felállítsunk és megőrizzünk egy magas színvonalat quote-ban, illetve humorban. Igyekszünk, megtesszük, ami tőlünk telik, még akkor is, ha csak emberek vagyunk mi is.

Ez az igyekezet azzal is együttjár, hogy némely quote-ok megítélésében kisebbségben vagyunk, és annak ellenére kerülnek ki, hogy bár jópáratok szerint vicces, sokatok szerint nem az, illetve viszont. Úgy gondoljuk azonban, hogy a helyzet manapság nem annyira rémes. Az egyensúly – a simogató nem csekély dicsőségére – a kívánatos jóság és a kevésbé kívánt rosszság között többnyire fennáll.

Szörnyű s vérzivataros idők dúltak, mikor a simogató megszületett. Megtört quote-ok, elégedetlen hozzászólók és zokogó árvák mindenfelé. Méltán neves külföldi testvéroldalunk, a qdb.us azonban jó példával, a Submission Queue-val szolgált nekünk. Az ő rendszerükben az elbírálásra váró quote-ok bizonyos véletlenszerű válogatásban már ilyen fázisukban is szavazatokat gyűjthetnek a rájuk időt szánó olvasóktól. Az így összeálló képből a moderátorok aztán láthatják, mennyire népszerű a quote, és másegyéb szempontjaikkal is összevetve hoznak döntést, hogy kikerüljön-e vagy sem. A leírásból látszik, nagyon hasonló szisztémát alkottunk meg a simogatóval. Talán ott vétettünk hibát, hogy nem tettük eléggé egyértelművé, hogy a szalag továbbra is forog és az üzemben továbbra is vigyázzuk az elveket, amikre a qdb-t alapítottuk. Ezt akkor elmulasztottuk, most pedig ezért csalódott néhányotok és ezért keserű néha a szüret. Ne hagyjátok azonban, hogy a pillanatnyi bánat árnya megtévesszen benneteket: az élet nem ilyen borús, s ahogy van ideje a sírásnak, úgy van ideje a nevetésnek is.

Az eddig vázolt folyamatban az emberi faktornak bőven van szerepe. Emberek vagytok egyrészt ti magatok, emberek vagyunk másrészről mi is. Felfogható ez hátrányként is, hiszen a végeredmény tekintetében esendővé tesz. Az objektivitás kétségtelenül jár bizonyos előnyökkel, amik az eredendően szubjektív elbírálási folyamatban csorbát szenvednek; s az automatizálás ötlete így szinte adja magát. Döntési szabálynak több is eszünkbe jut, például mondhatjuk, hogy a 70% feletti quote-okat fogadjuk el, vagy tehetjük a lécet alacsonyabbra is, 60, esetleg 50%-ra, és kiköthetjük, mennyi időt kell ehhez egy quote-nak a simogatóban letöltenie, vagy mennyi szavazatot kell összeszednie. Eközben óhatatlanul felmerülnek problémák, amiket a gépesítettség miatt szintúgy kezelnünk kell. Szűrnünk kell például a szpemeket, meg kell próbálnunk kiszűrni az elszánt pluszolókat és mínuszolókat, akik a cél érdekében több IP bevetésétől sem riadnak vissza, és viselnünk kell a mintavételt torzító hordahatás roppant terhét, amit a lelkes ismerősök együttszavazása idézhet elő. Ezek olyan dolgok, amik a józan mérlegelésen nem jutnak át, de a merev gép csak nagyon nehezen tud jól kezelni, benne az abúzus tehát kódolva van.

Sem emiatt, sem a mechanikában odavesző ember miatt nem szeretnénk egy ilyen rendszert bevezetni. A szubjektivitás elkerülhetetlen hibája az ember ítéletének, de a quote-onként elkövetett apró hibák még mindig szerencsésebbek az egyszer, egyetlen mindent eldöntő nyilatkozatban meghozott szubjektív ítéletnél, a kérlelhetetlen döntési szabálynál. Amikor a döntési szabályt meghozzuk, nem látjuk ugyanis a quote-ot. Nincs ott az ember, aki olyan, mint aki a quote-ot létrehozta, és olyan, mint aki majdan elolvassa. Csak egy szám van: 70% (vagy éppen 60, vagy bármi más), amit amikor lefektettek, nem látták a quote-ot, aminek a sorsa végül eldől rajta. Csak egy mutató van, ami semmit sem mond arról, hogy a quote vicces-e vagy sem. Láttunk-e már olyat, hogy egy quote a stabil simogatós 85%-ról kikerülés után fokozatosan ereszkedett alá végül a 70%-nak is? Láttunk. Vakon bízni a számokban nem érdemes.

Küldjetek tehát quote-okat és olvassatok is gyakran. Mi pedig ott leszünk a szalag mellett.